Rohanj autóm, rohanj velem,
rohanj dübörgő életem.
Ne bánd, ha jő a forduló,
hidd el: rohanva halni jó!
Ha meghalunk, hát az se baj,
ha nem halunk meg, az se baj!
Hajrá tovább! Hajrá tovább!
Igyuk ki kelyheink borát!
Igyuk ki ezt az életet,
s vágjuk falhoz a kelyheket!
Hajrá tovább, hajrá tovább,
majd csak kapunk egy új kupát,
majd csak kapunk új életet,
szebb is lehet, jobb is lehet,
csúf is lehet, rossz is lehet,
ne fájjon pajtás ez neked!
Csak mind tovább! Csak mind tovább!
Kiisszuk annak is borát!
Kiiszunk minden életet,
s falhoz vágjuk a kelyheket!
A végtelenbe így megyünk,
a Mámor lesz az Istenünk,
csókkal-csatázó életünk
ezer világon rohan át,
s kiáltozó lélek-tülök
harsogja őrült dallamát:
Hajrá tovább! Hajrá tovább!
Wass Albert:
Búcsú az ősztől
Engem többé hiába várnak
vörös erdők, lila hegyek:
félek a csöndtől, félek a könnytől,
és nem megyek, nem megyek.
Nekem már sárga lombkezével
integet a Nagy Avar:
szívem ijedve visszakalapálja,
hogy nem akar, nem akar!
Rettegve csak a szőlő-hegyre visz,
asszonyt kerget és bort iszik,
dalol, vigad, nevet…
Bánaterdő: régi szeretőm sírja:
Isten Veled…Isten Veled…
Wass Albert:
Kerítések
Az ösvényre kerítést fontak,
hogy ott legény ne járjon át.
Azt hitték, elriasztják ezzel,
az ostobák.
Ma mindenki kerítést épít,
álomból, csókból, hazugságból,
az útra, mely az Idő
kacagva fut ki a világból.
Az utacskákról innen-onnan
sok-sok kis kerítés kinő:
nagyot kacag és átallépi
a betyár Idő.
"...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."
Albert Wass de Czege (1979)
Wass Albert szerepe a II. világháborúban: hűséges magyar, honvédő,
semmiképpen nem fasiszta vagy antiszemita
Czegei Wass Huba, Hawthorne, Florida, USA, 2012 június
Én úgy képzelem
el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.
Wass Albert: Éjféli hangulat
Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg.
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.
Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang...vajjon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?
Éjfélt ütött az óra...rejtve, lopva
jó volna most egy hárs alá kiállni...
fátylas szemekkel elnézni a holdat...
és várni...várni...várni...
Wass Albert: Véren vett ország
Egy ország van a lelkünk mélyén,
más országokkal nem határos.
Úgy épült fel a
szívünk vérén
sok könny-falu, sok bánat-város.
Egy ország van a lelkünk mélyén,
úgy építgetjük napról-napra.
Csalódás-házak gond-falakból,
keserűség a tető rajta.
Véren vett ország ez az ország,
önnön vérünket adjuk érte,
s addig fog bennünk egyre nőni,
amíg telik még könnyre, vérre.
Amíg, hogy fa égig ne nőjön:
alkony vigyáz a napsugárra.
Míg minden este gyújtott mécses
koromba fullad éjfél tájra.
Egy ország van a lelkünk mélyén:
más országokkal nem határos.
Véren vett ország ez az ország,
nagyon ködös és nagyon sáros.
Wass Albert: Fa nem nő az égig
Lombruhás erdőben mezítelen a tábor:
fekete tölgyek serege.
Este fele pajzánkodik
velük Nemere.
Gyökerükben a csend
szíve lüktet,
amint a
tavaszt egykedvűen nézik,
s nem hiszik el,
most sem hiszik el,
hogy fa nem nő az égig.
Lelkem erdejében
színig letarolva
így állnak a vágyak,
húsvéti csodára
szakadatlan várnak
torzan, feketén.
Wass Albert: Ajánlás
Ködös mezőn láttál már útra kelni
fecskét,
ki többé nem tért vissza újra?
reménytelen,
szívet-döbbentő álmot
vittél temetni golgotás,
nagy útra?
Ha jártál ott
s ember szívektől messze-zárt panasszal...
